A mintafelismerés nem valami elvont képesség, amit csak teszteken mérnek. Ott van egy szabadulószobában, amikor valaki észreveszi, hogy a falon lévő számok ugyanabban a sorrendben térnek vissza a lakatokon. Ugyanez működik akkor is, amikor valaki egy összetettebb játékban pár perc után ráérez, melyik döntés mögött van valódi logika, és melyik csak figyelemelterelés. A gyors felismerés mögött figyelem, emlékezet, rendszerezés és józan következtetés áll. A kognitív képességek épp ezeket a folyamatokat támogatják, vagyis az információfeldolgozást és a problémamegoldást. A kreatív gondolkodás pedig abban segít, hogy valaki váratlan nézőpontból is rá tudjon nézni ugyanarra a helyzetre.
Amikor egy játék többet kér puszta szerencsénél
Vannak helyzetek, ahol az ember gyorsan megérzi, hogy nem elég kattintgatni vagy találomra dönteni. Egy összetettebb online játékban vagy kaszinós felületen is hamar látszik, ki olvassa a mintákat és ki csak sodródik. Ezért szoktak sokan előbb utánanézni az olyan gyűjtőoldalaknak, mint az IngyenPörgetés, ahol rendszerezve látják az ajánlatokat, feltételeket és alapinformációkat. Itt nem is az a lényeg, hogy valaki azonnal válasszon, hanem az, hogy képes legyen különbséget tenni a lényeges és a zajos részletek között.
Ez a fajta figyelem nagyon is gyakorlati dolog. Ha valaki egy felületen rögtön kiszúrja, hol vannak az érdemi szabályok, milyen ritmusban ismétlődnek a döntési pontok, és mit érdemes előbb megnézni, máris jobban használja az agyát, mint az, aki csak végigrohan az első képernyőkön. A mintafelismerés sokszor ennyire hétköznapi.
A jó megoldás ritkán az első ötlet
A problémamegoldó kompetencia fejlesztéséről szóló OFI-anyag nagyon pontosan fogalmaz. A lényeg nem egyetlen készség, hanem több művelet együttese: analízis, szintézis, összehasonlítás, általánosítás és konkretizálás. Ezek együtt segítenek abban, hogy valaki új helyzetekben is használható tudással dolgozzon.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy egy nehezebb feladványnál először szét kell szedni az elemeket, aztán meg kell nézni, mi függ össze mivel, végül pedig ki kell dobni azt, ami csak díszlet. Egy jó szabadulószobában ez nagyon ismerős. Van három tárgy az asztalon, két kód a falon, és elsőre egyik sem illik egymáshoz. Aki kapkod, elkezd próbálgatni. Aki rendben gondolkodik, előbb összehasonlít, majd leszűkíti a lehetőségeket.
Ilyenkor ezek a lépések szoktak a legtöbbet segíteni:
- Előbb külön kell választani a tényeket és a zajt.
- Meg kell nézni, ismétlődik-e valami forma, szám vagy sorrend.
- Érdemes összevetni a mostani helyzetet egy korábban már megoldottal.
- A végén konkrét döntést kell hozni, nem csak ötletelni tovább.
Ezek a mozdulatok kívülről egyszerűnek látszanak, de valójában komoly mentális fegyelmet igényelnek. Nem véletlen, hogy aki ebben erős, az sokféle helyzetben magabiztosabb.
Amit a kutatás is alátámaszt
A problémamegoldó gondolkodás és az intelligencia között mérhető kapcsolat van. Molnár Gyöngyvér tanulmánya szerint a statikus problémák megoldásában nyújtott teljesítmény és az intelligenciaszint között közepes erősségű összefüggés mutatható ki, r=0,48 értékkel. A tanulmány a CHC-modellt is említi, amelyben a g-faktor a kognitív képességek általános tényezőjeként jelenik meg.
Ez azért érdekes, mert jól megmutatja, hogy a problémamegoldás nem elszigetelt ügyesség. Nem arról van szó, hogy valaki szeret rejtvényt fejteni, ezért abban rutinosabb. Sokkal inkább arról, hogy a rendszerezés, a következtetés és a figyelmi kontroll együtt dolgozik, és ez többféle élethelyzetben is előnyt ad.
A második felében már nem is a gyorsaság a legfontosabb, hanem az, hogyan marad valaki pontos nyomás alatt. Itt jön be a kognitív képességek szerepe, mert ezek tartják egyben az észlelést, a figyelmet és a döntést. Ugyanígy kapcsolódik ide a problémamegoldás, amely nem pusztán iskolai fogalom, hanem nagyon is használható gondolkodási gyakorlat. És ezért érdekes a CHC-modell is, mert segít megérteni, hogy ezek a képességek nem külön-külön működnek.
Miért érdemes ezt tudatosan gyakorolni
A mintafelismerés nem csak azoknak hasznos, akik szeretik a fejtörőket. Ugyanúgy kell hozzá egy jó döntéshelyzetben, egy bonyolult felületen vagy bármilyen olyan helyzetben, ahol sok az információ és kevés az idő. Aki megtanulja észrevenni a szerkezetet, kevesebbet kapkod, hamarabb szűri ki a felesleges részleteket, és jobb eséllyel hoz nyugodt döntést.
Ezért működnek olyan jól azok az elfoglaltságok, amelyek valódi gondolkodást kérnek. Nem azért maradnak meg emlékezetesnek, mert látványosak, hanem mert használják az elmét. A jó megoldás sokszor nem hangos. Egyszerűen csak pontos. És amikor valaki ezt rendszeresen gyakorolja, idővel természetesebben veszi észre az összefüggéseket, gyorsabban dönt, és kevésbé bizonytalan új helyzetekben.