Vannak gyerekek, akik maguktól megtanulnak könnyen tanulni, megtalálják a számukra legjobb módszereket, a többség azonban nem. Sokan hosszú évekig próbálkoznak, hiába olvassák el újra és újra a tankönyvet, semmit sem sikerül megjegyezniük az anyagból. Viszont, ha nehezen megy a tanulás a hagyományos módszerekkel, a szülő is segíthet a gyereknek megtanulni más tanulási stratégiákat. Könnyen kiderülhet, hogy nem a gyerek képességeivel van a baj, csak még nem találta meg a hozzá leginkább passzoló tanulási stratégiát.
Amikor a gyerek fejből tudja a bundesliga góllövőlista összes játékosának csapatát, mezszámát és hogy hány pontra vannak az első helytől… viszont Németország vízrajzát nem tudja megtanulni, akkor valószínűleg nem a memóriájával van a baj. A gyerekek fejében gyakran rengeteg – ám az tanórákon nagyrészt haszontalannak látszó – tudás halmozódik, ennek ellenére egy négysoros verset képetelenek megtanulni. Ilyenkor a szülők tanácstalanok lehetnek, hogyan jegyezhetné meg a gyerek olyan könnyedén a tananyagot is, mint a Pokémonokat vagy dínókat.
Ki kell deríteni, hogy a gyerek melyik tanulási típushoz tartozik?
A tanulási módszerekről gyakran úgy beszélünk, mintha minden gyereknek lenne egyetlen, jól meghatározható tanulási típusa. Eszerint vannak vizuális, auditív vagy éppen mozgásos úton tanulók. Ez alapján a feladat egyszerűnek tűnik: ki kell deríteni, melyik kategóriába tartozik a gyerek, majd annak megfelelően tanítani. A valóság ennél összetettebb, ezért nem érdemes egyetlen skatulyába betenni a gyereket.
Lehetséges, hogy a matekot úgy tanulja meg jobban, ha újra és újra megoldja a tanórán vett feladatokat, a törit pedig úgy, ha felolvassa magának a tankönyvet. A földrajznál viszont ez nem működik: ott inkább a mindmap rajzolása válik be nála. Idegen szavakhoz jó lehet a szótanulókártya, verset pedig úgy is lehet tanulni, hogy meghallgatja egy híres színész felolvasását, együtt mondja vele a szöveget, miközben labdát pattogtat. Sokféle módszer van, és nem lehet minden tantárgynál ugyanazt alkalmazni. Ezért sokkal hasznosabb megfigyelni, hogy milyen esetben milyen módszerre fogékony.
A szülő ezért úgy tud segíteni, hogy kísérletezni kezd a gyerekkel. Ugyanazt a rövid tananyagot akár két-három különböző módon is fel lehet dolgozni, majd meg lehet nézni, melyik után tudja jobban felidézni az információt. Így a gyerek fokozatosan megtanulhatja azt is, hogy egy új leckénél ne automatikusan ugyanahhoz a módszerhez nyúljon.
Milyen módszereket érdemes kipróbálni?
Az egyik legegyszerűbb stratégia, ha a gyerek nem pusztán elolvassa az anyagot, hanem saját kezével leírja annak lényegét. Ez lehet néhány mondatos összefoglaló, kulcsszavakból álló jegyzet vagy akár kérdés-felelet formájában elkészített „puskajegyzet”, amelyet természetesen nem dolgozat közben használ. Az írás arra készteti, hogy eldöntse, mi a fontos, és hogyan tudja rövidebben megfogalmazni a tanultakat.
Ezt játékosan is ki lehet próbálni. Ha például környezetismeretből az erdő élővilágáról kell tanulni, a gyerek kapjon egy üres lapot, és próbálja meg öt-tíz kulcsszóban leírni, mire emlékszik. Ezután visszanézheti a könyvet, és másik színnel kiegészítheti, ami kimaradt. Nem az a fontos, hogy szép, rendezett füzetoldal készüljön, hanem hogy a saját szavaival dolgozza fel az anyagot.
Érdemes elkerülni a tankönyv mondatainak egyszerű lemásolását. Jobb feladat lehet, ha a gyerek elolvas egy rövid részt, becsukja a könyvet, majd emlékezetből leírja a három legfontosabb információt. Így az írás egyben az emlékezetből történő felidézés gyakorlásává válik.
A szöveg mellett sok gyerek számára kapaszkodót jelenthet egy ábra, folyamatábra, idővonal, táblázat vagy gondolattérkép, vagyis mindmap. Egy hosszú, összefüggő szöveg helyett ilyenkor egyetlen lapon jelennek meg az információk és a közöttük lévő kapcsolatok. Ez különösen hasznos lehet olyan tantárgyaknál, ahol sok fogalom épül egymásra.
Egy történelmi leckénél például középre kerülhet egy esemény, köré pedig a dátum, a résztvevők, az előzmények, a következmények és a fontos helyszínek. Földrajzból egy ország lehet a kiindulópont, amelyből külön ágak vezetnek a domborzathoz, folyókhoz, éghajlathoz, gazdasághoz és nagyobb városokhoz. A gyerek így nem egy többoldalas szöveget próbál fejben tartani, hanem rendszerezi az információkat.
A mindmap elkészítése közben érdemes engedni, hogy a gyerek maga válassza ki a szavakat, jeleket és rajzokat. Nem baj, ha az eredmény nem hasonlít egy tankönyvi illusztrációra. Ráadásul ha ő maga választja a szimbólumokat (pl. a csillagok csatát jelölnek, a házikó helyszínt, a kör fontos évszámot), sokkal jobban elő is tudja hívni azt később a memóriájából, mintha egy kész ábrát próbálna megjegyezni.
A hallás utáni tanulás nem csak felolvasást jelent
Vannak gyerekek, akiknek sokat segít, ha hallják az anyagot, de a passzív hallgatás helyett érdemes aktívabb módszert választani. Ilyen például, amikor a gyerek saját maga mondja fel hangosan a szülőnek, amit megtanult. Ilyenkor rögtön kiderülhet, mely részeket érti valóban, és hol akad el.
Jó játék lehet például az is, hogy a gyerek „tanár bácsi” vagy „tanár néni” lesz, a szülő pedig eljátssza a tanulót. A gyereknek el kell magyaráznia, miért alakul ki az eső, hogyan működik a víz körforgása, mi történt egy történelmi esemény során, vagy miért éppen úgy kell megoldani egy matematikai feladatot. Ha a szülő közben kérdéseket tesz fel, a gyereknek nemcsak felmondania, hanem értelmeznie is kell az anyagot.
Egy rövid hangfelvétel is használható erre. A gyerek felmondhatja a leckét a telefonra, majd később visszahallgathatja, ami különösen hasznos lehet versnél vagy idegen nyelvi szövegnél. Használhatunk online megtalálható hangzó szövegeket is tanulásra, de akár az AI-t is. A gyerek generálhat egy dalt, ami alapján megjegyezheti a nem elváló német igekötőket, a prímszámokat, vagy a naprendszer bolygóit és azok holdjait. Határ a csillagos ég.
Mozgással is lehet tanulni
A tanulás sok gyerek számára könnyebbé válhat, ha bizonyos információkat mozgáshoz kapcsol. Egy történelmi idővonal például a szoba különböző pontjain is megjelenhet, ahol a gyereknek időrendben kell végigmennie az eseményeken. A földrajzi neveket pedig egy térképen lehet megkeresni, nem csak a tankönyvben elolvasni.
A kisebbeknél különösen jól működhet, ha a tanulásból rövid játék készül. Tegyünk például papírlapokra különböző fogalmakat, vagy rajzojuk fel őket kültéren krétával, és kérjük meg a gyereket, hogy álljon arra a fogalomra, amelyik a feltett kérdésre válaszol. Idegen nyelvi szavaknál a szoba különböző pontjaira kerülhetnek a magyar és idegen nyelvű megfelelőik, amelyeket össze kell párosítani.
A mozgást azonban nem kell mindenáron erőltetni. Ha a gyerek szívesen rajzol vagy ír, nincs értelme minden leckét mozgásos játékká alakítani. Ennek a módszernek éppen az a szerepe, hogy legyen egy újabb lehetőségünk akkor, amikor a hagyományos, asztal mellett ülős tanulás nem működik jól.
Ne csak olvassa, próbálja meg felidézni
Az egyik gyakori tanulási hiba, hogy a gyerek újra és újra elolvassa a tananyagot, mert közben egyre ismerősebbnek érzi. Az ismerősség azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az információt önállóan is fel tudja idézni. Egészen más úgy elolvasni egy történelmi esemény nevét, hogy „ezt már láttam”, és úgy válaszolni a kérdésre, hogy „mi történt ebben az évben?”. A tanulás ezért akkor válik aktívabbá, amikor a könyv becsukása után is megpróbáljuk előhívni a tudást.
Ezt otthon egyszerű kérdésekkel lehet gyakorolni. A szülő megkérdezheti: „Mi volt a három legfontosabb dolog ebben a leckében?”, „Mi okozta ezt az eseményt?”, „Melyik folyók tartoznak ehhez a területhez?” vagy „Miért történik ez?”. Ha a gyerek nem tudja a választ, nézze meg újra a megfelelő részt, majd próbálkozzon ismét.
Jó játék lehet a családi kvíz is. A gyerek először tanul néhány percig, utána mindenki kérdéseket tesz fel neki, majd cserélnek, és ő kérdezi a szülőt. Pontokat is lehet gyűjteni egy jó kérdésért vagy különösen nehéz válaszért, így a visszakérdezés kevésbé érződik újabb számonkérésnek.